Tisztelt Országgyűlés!

A kisebbségek képviseletéről szóló határozati javaslat előterjesztésével a törvényhozás kifejezésre kívánja juttatni, hogy immáron elkötelezte magát a legrégebben, több mint másfél évtizede fennálló mulasztásos alkotmánysértés orvoslása iránt.

Ezt az elhatározást akár üdvözölni is lehetne, ha azt vesszük figyelembe, hogy immár a harmadik ciklus telik el anélkül, hogy az Országgyűlés egyáltalán napirendjére tűzte volna ezt a kérdést. Az elmúlt években legalább a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának tevékenységéről szóló vita lehetőséget adott arra, hogy ez a téma a plenáris ülésen elhangozzék, ám ebben az évben - most első alkalommal - a beszámolót csak néhány bizottság tárgyalta meg.

A most tárgyalt határozati javaslat azonban nem tölt el bizakodással. Kitűnik belőle, hogy az Országgyűlés úgy tekinti: a legelejéről kell kezdeni a munkát, visszamenve egészen olyan megoldási javaslatok áttekintéséig, amelyeket az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban egyértelműen alkotmányellenesnek minősített. Itt elsősorban a delegáláson alapuló képviselet kérdésére gondolok.

Az újrakezdés szándékát fejezi ki az is, hogy a törvényjavaslat előterjesztésére egészen 2012 végéig kívánnak lehetősége biztosítani a Kormánynak. Ez a határidő már önmagában is kétségesség teszi, hogy a kisebbségi közösségek fel tudnának-e készülni a 2014. évi országgyűlési képviselő választásra, még ha el is fogadják a számukra valamilyen választójogi kedvezményt biztosító törvényt. Az alapvető gondot azonban abban látom, hogy ha ciklusonként újra és újra kezdődik szakértői szinten a már számtalanszor megvitatott megoldási javaslatok ütköztetése, akkor el sem fog jutni a törvény-előkészítés abba a szakaszba, amikor már a politikai döntéshozóknak kellene állást foglalniuk.

Ez alkalommal is hangsúlyozni szeretném, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletéről szóló törvény megalkotása nem a részükre juttatott kiváltság, hanem az Alkotmány rendelkezéseiből eredő kötelezettség. Ennek megfelelően azt tartanám a legjobb megoldásnak, ha az Országgyűlés - okulva az eddigi kudarcokból - már a választásokat követően megkezdené a politikai konszenzus kialakításához szükséges egyeztetéseket, és nem várna arra, hogy a Kormány beterjesszen egy vagy több javaslatot.

A kisebbségek országgyűlési képviseletéről szóló törvény megalkotása nem könnyű alkotmányossági kérdés, de nem is megoldhatatlan feladat. Ezt jól mutatja, hogy bár a 13 kisebbség érdekei, elvárásai között jelentős különbségek vannak, sikerült velük közösen egy olyan koncepciót kidolgozni, amely valamennyi közösség számára alkotmányos keretek között biztosíthatta volna az országgyűlési képviselet reális lehetőségét. A koncepciót a Tisztelt Ház is ismerheti, mert az a 2007. évi tevékenységemről szóló beszámolóban közzétettem.

A képviselet azért fontos, mert a kisebbségek ennek révén tudnának önálló szerepet vállalni a saját közösségüket is érintő - ám nem feltétlenül csak kisebbségi vonatkozású - törvények megalkotásában. Így megvalósulna az az alkotmányossági követelmény, hogy mint államalkotó tényezők intézményesített módon részt vegyenek a Magyar Köztársaság legfelsőbb népképviseleti szervének munkájában.

Abban az esetben, ha az Országgyűlés eldöntötte, hogy megalkotja a kisebbségi közösségek választójogi kedvezményéről szóló törvényt, úgy ehhez a munkához ezúton is felajánlom szakmai segítségemet. Ám ehhez valós tettekre és nem deklarációkra van szükség, mint ahogyan a helyi önkormányzati kisebbségi kedvezményes mandátum visszaállítása is csak ígéret maradt. Bízom benne, hogy azon képviselők, akik megszavazzák ezt az országgyűlési határozatot, és a következő ciklusban is döntési helyzetben lesznek, kellő határozottsággal fognak fellépni saját, önkéntes vállalásuk teljesítése érdekében.