Főoldal
BÚCSÚ Tájékoztatás ügyfeleinknek folyamatban lévő ügyeikről Megtartotta utolsó sajtótájékoztatóját a kisebbségi ombudsman Jelentés a nemzetiségi felsőoktatás helyzetéről Utóvizsgálat Gyöngyöspatán Vélemény a készülő nemzetiségi törvény tervezetéről Kanada nagykövetének látogatása A kisebbségi ombudsman véleménye a köznevelési törvény tervezetéről Látogatás az Országgyűlési Biztos Hivatalában A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának állásfoglalása a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia című tervezetről Elkészült a kisebbségi ombudsman jelentése a nemzeti és etnikai kisebbségi általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről Kisebbségtudományi konferencia Egerben A Roma Holokauszt évfordulója A szlovák kormány emberi jogi szakértőjének látogatása a kisebbségi ombudsman hivatalában Justiitia Regnorum Fundamentum-díj Ennyit ér a kormánypártok közjogi és politikai garanciája? Ennyit ér a szava, Szájer Úr? Országjárás Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Könyvbemutató Az ENSZ rasszizmus elleni különmegbízottjának látogatása A kisebbségi ombudsman, valamint a hazai nemzetiségi közösségek vezetőinek közös állásfoglalása az Alaptörvény nemzetiségi jogi rendelkezéseiről Szarka László kapta az idei Kemény István-díjat Dr. Kállai Ernő a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és munkatársai 2011. május 3-4. között Bács-Kiskun megyébe látogattak, ahol több településen tájékozódtak a megyében élő kis A kisebbségi ombudsman sajtóközleménye a Gyöngyöspatán lezajlott tragikus események utáni helyzetről A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a 2011 márciusában történt gyöngyöspatai események és a hasonló jelenségek veszélyeiről Fogyatkozó hittel és bizalommal A kisebbségi biztos a Büntető Törvénykönyv módosítását javasolja a faji indítékú bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés érdekében A Szlovén Köztársaság nagykövetének látogatása A szlovák nagykövet látogatása Megemlékezés a Magyar-Lengyel Barátság Napjáról Kállai Ernő 2011. március 22-i parlamenti felszólalása A kisebbségi ombudsman vizsgálja a gyöngyöspatai eseményeket …és mi lesz a kisebbséghez tartozók emberi méltóságával? Nagykövetek látogatása 2011. március 15. Mit kívánnak a magyarországi nemzetiségek Nyilatkozat Kállai Ernő felszólalása a Parlamentben a kisebbségi választásokról készült jelentés vitájában Dr. Kállai Ernő és Eleni Tsakopoulos Kounalakis találkozója Ombudsmani látogatás Baranya megyében Évértékelő sajtótájékoztató Kállai Ernő a Szociológiai Társaság elnökségi tagja Kisebbségekért Díj 2010 Szimpózium a romák társadalmi felzárkózásáról Ombudsmani látogatás Komárom-Esztergom megyében
 
  Hírek
Látogatás az Országgyűlési Biztos Hivatalában A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának állásfoglalása a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia című tervezetről Elkészült a kisebbségi ombudsman jelentése a nemzeti és etnikai kisebbségi általános iskolai nevelés-oktatás helyzetéről A Roma Holokauszt évfordulója A szlovák kormány emberi jogi szakértőjének látogatása a kisebbségi ombudsman hivatalában Justiitia Regnorum Fundamentum-díj Ennyit ér a kormánypártok közjogi és politikai garanciája? Ennyit ér a szava, Szájer Úr? Országjárás Borsod-Abaúj-Zemplén megyében Könyvbemutató Az ENSZ rasszizmus elleni különmegbízottjának látogatása A kisebbségi ombudsman, valamint a hazai nemzetiségi közösségek vezetőinek közös állásfoglalása az Alaptörvény nemzetiségi jogi rendelkezéseiről Szarka László kapta az idei Kemény István-díjat Dr. Kállai Ernő a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa és munkatársai 2011. május 3-4. között Bács-Kiskun megyébe látogattak, ahol több településen tájékozódtak a megyében élő kis A kisebbségi ombudsman sajtóközleménye a Gyöngyöspatán lezajlott tragikus események utáni helyzetről A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának jelentése a 2011 márciusában történt gyöngyöspatai események és a hasonló jelenségek veszélyeiről Fogyatkozó hittel és bizalommal A kisebbségi biztos a Büntető Törvénykönyv módosítását javasolja a faji indítékú bűncselekmények elleni hatékonyabb fellépés érdekében Ombudsmani látogatás Baranya megyében Dr. Kállai Ernő és Eleni Tsakopoulos Kounalakis találkozója Kállai Ernő találkozója a Szlovák Köztársaság nagykövetével A kisebbségi ombudsman fogadta a Washingtoni Külügyminisztérium roma ügyekkel foglalkozó tanácsadóját Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetés Dr. Szajbély Katalinnak Kövér László és Kállai Ernő találkozója A roma holokauszt nemzetközi emléknapja Manuel Sarrazin látogatása Kállai Ernőnél Kállai Ernő a Szociológiai Társaság elnökségi tagja Kisebbségekért Díj 2010 Szimpózium a romák társadalmi felzárkózásáról Ombudsmani látogatás Komárom-Esztergom megyében Dr. Kállai Ernő gondolatai az Emberi Jogok Napján Találkozó a Cseh Szenátus delegációjával „A romák felzárkózása európai dimenzióban” Kerekasztal konferencia a romák társadalmi beilleszkedéséről Előadás a Corvinus Egyetemen Kállai Ernő találkozója Pordány Lászlóval II. Egri Roma-zenei fesztivál XI. Regionális Német Nemzetiségi Kulturális Gála Kállai Ernő és Morten Kjaerum találkozója Szociális EXPO Multikulturális Magyarország a médiában Több nyelven egy hazában Évzáró a Független Médiaközpontban Konferencia Burgenlandban Kisebbségi érdekképviselet - Haszonszerzés vagy közösségi érdek? Kállai Ernő találkozója Bayer Mihállyal Az aradi vértanúk Kállai Ernő és Darja Bavdaz Kuret nagykövet találkozója A Magyar Könyvtárosok Egyesületének Vándorgyűlése Magyarországi Szlovákok Napja Justitia Regnorum Fundamentum-díj A kisebbségi önkormányzati választások zavartalan lebonyolítását segítő állásfoglalások Magyarországi Lengyelek Napja Dr. Kállai Ernő kisebbségi biztos találkozója Balog Zoltán és Szászfalvi László államtitkárokkal Kállai Ernő részvétnyilvánítása Furmann Imre halála alkalmából Kállai Ernő találkozója az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság vezetőivel Ombudsmani vélemény a települési és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők létszámának csökkentéséről szóló törvényjavaslatról Ombudsmani látogatás Nógrád megyében Közelednek a kisebbségi választások Dr. Kállai Ernő találkozója az Internationaler Baouorden képviselőivel Kállai Ernő és Goran Bašić találkozója Felhívás a települési kisebbségi önkormányzati választások törvényes lebonyolításának, tisztaságának megőrzése érdekében Esélyegyenlőségi Nap Archívum Dr. Kállai Ernő kisebbségi ombudsman hivatalában fogadta Andrzej Mirgát, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) romaügyi főtanácsadóját.
 
  A kisebbségi biztos és hivatala  
  Dokumentumok  
  Panaszügyek  
  Tudásbázis  
  Könyvespolc  
  Országos kisebbségi önkormányzatok  
  Sajtószoba  
  Kisebbség és média  
  II. Kisebbségi Kerekasztal  
  Partnereink  









:: HU :: Főoldal ::


A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának állásfoglalása a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia című tervezetről

kisebb betű nagyobb betű   e-mailben elküld nyomtatás

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy az alábbi gondolatok nem tekinthetőek a Stratégia és a kapcsolódó intézkedés-lista mély és átfogó, a teljesség igényére törekvő értékelésének. Ilyen elemzésre e szűk időkeretben nem vállalkozhattam, ezért a stratégia alapelvei, főbb pontjai kapcsán fogalmaztam meg néhány elvi és gyakorlati megállapítást.



A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosának állásfoglalása a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia című tervezetről

 

 

 

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy az alábbi gondolatok nem tekinthetőek a Stratégia és a kapcsolódó intézkedés-lista mély és átfogó, a teljesség igényére törekvő értékelésének. Ilyen elemzésre e szűk időkeretben nem vállalkozhattam, ezért a stratégia alapelvei, főbb pontjai kapcsán fogalmaztam meg néhány elvi és gyakorlati megállapítást.

 

A „Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia” tervezete egy „felzárkózás-politika” alapjait fekteti le, amelynek egyik, de nem kizárólagos célja a roma és nem roma lakosság közötti szociális különbségek csökkentése. Egyértelmű tehát, hogy nem kizárólagos, specifikus roma-stratégiáról van szó, még akkor sem, ha a tervezet megközelítésmódja összhangban áll az Európai Unió Roma Keretstratégiájában megfogalmazottakkal és az Európai Roma Platformon elfogadott tíz integrációs alapelvvel is, amelyek a főáram felé való törekvést és a „kifejezett, de nem kizárólagos célbavétel” elvét tekintik irányadónak.

 

A Felzárkózási Stratégiát sajátos viszony fűzi az Európa 2020 Stratégia  keretében tett magyar vállalásokhoz is: „Az integrált társadalmi felzárkózási stratégia tíz éves horizontra előretekintő keretstratégia. Ezen az időtávon átfogó céljai az Európa 2020 stratégia hazai szegénység csökkentési céljaival megegyezők. 2008-as adatok szerint a népesség 28,3%-a (közel 3 millió fő) él a szegénységi küszöb alatt és/vagy aktív kereső nélküli háztartásban és/vagy súlyos anyagi nélkülözésben.” „A társadalmi felzárkózási stratégia célja, hogy a szegények számának tervezett félmilliós csökkentése ne csupán a hárommilliós népességben a relatíve jó helyzetűek pozíciójának javulását jelentse. Célunk, hogy a beavatkozások a legsúlyosabb nélkülözésben élőket is elérjék, különös tekintettel a gyerekekre, annak érdekében, hogy a szegénység átörökítésének ciklusai megtörjenek.”

 

A Stratégia öt prioritása közül csak egy, a roma nőkkel kapcsolatos vonatkozik kifejezetten a romákra, a többi más szempontokon keresztül, áttételesen érinti a roma lakosságot. A Stratégia kiindulópontja, hogy „a romák társadalmi és gazdasági integrációját célzó intézkedéseket elsősorban területi (hátrányos helyzetű térségek, települések) és szociális szempontok (pl. hátrányos helyzet, tartós munkanélküliség, alacsony iskolai végzettség, stb.) – illetve ezek metszete - alapján kell meghatározni. A diszkrimináció leküzdése és a kulturális fölemelkedés területén azonban van lehetőség arra, hogy az egyes intézkedésekben jelen legyen a kulturális-etnikai jellegzetességek tisztelete és támogatása.”

 

 

A Stratégia tehát elsősorban felzárkózási programnak, a társadalmi hátrányok kiegyenlítését célul tűző tervnek tekinthető, alapvetően a romák tekintetében is. A „romapolitika vagy hatékony társadalompolitika” régi dilemmája tekintetében egyértelműen állást foglal a tervezet, azonban nem ad megfelelő választ a roma lakosság összetett társadalmi problémáira. A jelenlegi helyzet okainak elemzése elengedhetetlen a stratégiaalkotáshoz. Vannak hátrányok, melyek a jelenben előforduló diszkrimináció következményei, s vannak valóban szociális jellegűek. Azonban a szociális hátrányok egy része a múltbeli kirekesztés következménye, azaz származáshoz köthető szociális hátrány. Mindezért álláspontom szerint nem elegendő a jó társadalompolitika a kirekesztés felszámolásához, a diszkrimináció következményeinek megszüntetéséhez. A romagyilkosságok gyűlölet-bűncselekmények voltak, az áldozatoknak nem azért kellett meghalniuk, mert szegények voltak. Szem előtt kell tartani továbbá azt a jelenséget is, hogy az évszázados kirekesztés és a gyakori megaláztatások következtében a roma lakosság egyes – jellemzően elzártan élő – tagjai illetve csoportjai bizalmatlanok, szkeptikusak, a „többséggel”, a többségi intézkedésekkel szemben. A helyzet megoldásához a jó társadalompolitika mellett valamiféle speciális „romapolitikára” is szükség van. Alapvető kérdés ugyanis, hogy célozhatja-e, még inkább elérheti-e a romákat egy mainstream intézkedés-csomag, ha a többségi társadalom szemléletformálására nem fektet kellő hangsúlyt?

 

A Stratégia szociálpolitikai, mainstream megközelítése tehát csak akkor lehet hatékony, ha tényleges, beépített garanciák biztosítják, hogy az intézkedések eljussanak a roma lakossághoz is. Ehhez egyrészt adatokra van szükség, mind a tervezés, mind a végrehajtás, mind pedig a monitoring fázisában, másrészt pedig a többségi társadalom körében végzett tervszerű és módszeres szemléletformáló, anti-diszkriminációs intézkedésekre. (A mainstream intézkedések mellett fragmentumokként jelennek meg az Országos Roma Önkormányzattal kötött megállapodásban kitűzött számszerű célok, amelyek megvalósításának szintén megkerülhetetlen előkérdése az adatkezelés mikéntje.)

 

Az általános intézkedések romákhoz való eljuttatását előre kimunkált, arra alkalmas és az emberi jogi kritériumoknak megfelelő adatkezelési mechanizmusokkal lehet biztosítani és ellenőrizni, ezek jövőbeni kialakításának szükségességére való utalás nem elegendő egy ilyen mélységű és horderejű stratégiai dokumentumban. A 2011-es népszámlálás és a Stratégia elkészítésének időbeni közelsége páratlan lehetőséget kínálhatna a tervezet kidolgozói számára. Vélhetően azonban a Stratégia készítői azért nem tartották szükségesnek, hogy bevárják a népszámlálási eredményeket, mert a jelenlegi feszült és bizalmatlansággal terhelt társadalmi légkörben kétséges, hogy valós képet kapunk majd a cigány lakosságról, tekintettel hivatalom és a KSH között korábban folyt egyeztetéseken megfogalmazott módszertani aggályokra is.

 

A mainstream intézkedések romákhoz való eljuttatásának másik előfeltétele, hogy a szolgáltató szervek, a szociális, oktatási, munkaügyi stb. intézményrendszer hangsúlyt helyezzen arra, hogy szolgáltatásaik valóban eljussanak a roma lakossághoz is. Munkám során rendre azt tapasztalom, hogy ezen intézményrendszerek működését gyakorta hatja át az intézményes diszkrimináció. Az intézményes diszkrimináció nem feltétlenül tudatosan diszkriminatív eljárásból vagy gondolkodásmódból ered, hanem olyan intézményi működési módból, intézményi kultúrából, amely nem veszi figyelembe a társadalom gyenge érdekérvényesítő képességgel rendelkező tagjainak helyzetét, szempontjait. Az intézményi működés e sajátosságai elválaszthatatlanul összefonódnak a többségi társadalom előítéleteivel, a roma lakosságot sújtó hátrányok okozta helyi feszültségekkel. Emellett az intézmények eszköztelensége is kiélezheti az intézményes diszkriminációt. Az emberi tényező kiemelt fontosságú, ha a társadalom kevéssé népszerű, sokak hallgatólagos egyetértésével bűnbaknak tekintett tagjait kell ellátásokban részesíteni. Átfogó és konzekvens szemléletformálásra, antidiszkriminációs és érzékenyítő képzésekre lenne tehát szükség – a többségi társadalom körében. A stratégia tervezete mindössze két oldalon keresztül, általános jelleggel említi a szemléletformálás szükségességét. E körben jó intézkedés, azonban csupán töredék a média területére esetlegesen kidolgozandó etikai kódex.

 

Komoly kihívás a sok helyütt kettészakadt társadalom közeledését megoldani, tekintettel arra, hogy olyan távolságok lehetnek romák és nem romák között, ahol nincsenek érintkezési felületek sem, kölcsönös bizalmatlanság és előítéletek jellemzik akár a közvetlen szomszédok kapcsolatát is. Így gyakran nem arról van szó, hogy találkozik-e a többség a kisebbséggel, vagy elkerülik-e egymást. Éppen ezért határozottan és megalkuvás nélkül síkra kell szállni az integráció megvalósítása mellett. E kérdésben a Stratégia nem foglal egyértelműen állást: A felzárkózás-politika elvei között szerepel az integráció elve, mely csak azt rögzíti, hogy az integráció a szükséges feltételek megléte esetén lehet sikeres.

 

A kisebbségek, a társadalmi pluralizmus értékként kezelése és védelme, társadalmi beágyazottsága a társadalom integritásának és a demokráciának is mérőeszköze. A kisebbségek hatékony védelme az emberi jogok védelmén és a gazdasági szükségszerűségen túl erősíti a társadalmi összetartozást és a demokratikus pluralizmust is. Kérdés tehát, hogy mi a teendő az integrációhoz szükséges feltételek hiánya esetén? Ezek megteremtéséhez mielőbbi erőfeszítésekre, kulturálisan kompetens szociális munkások, pedagógusok bevonására van szükség a sajátos helyi viszonyokat szem előtt tartva. Az oktatás területén kiemelt jelentőségű ez a kérdés. Tapasztalataim szerint jellemző, hogy a többségi társadalom tagjai el tudják érni, hogy a fennmaradásukat biztosító tanulólétszámért küzdő iskolák nyílt és burkolt szelekciós eszközökkel elkülönítsék a cigány tanulókat, akikben gyermekeik fejlődésének akadályát látják. Nagy veszélyt rejt magában az, ha a felnövekvő generációk nem ismerik meg egymást kora gyermekkoruktól. Semmiféle rövid távú érdek nem indokolhatja tehát a szegregáció fenntartását.

 

Aggodalomra ad okot, hogy a közszereplők média-megszólalásai gyakran a célcsoport „nevelésére” fókuszálnak, ahelyett, hogy az integrációhoz szükséges kétirányú folyamat részeként a többség felelősségét is megfogalmaznák.  Az önhibára alapozó, érdemességi szemléletet követő kommunikáció éppen az előítéleteket és a társadalomban meglévő bűnbakképzési folyamatokat erősíti. A társadalmi szemléletformálás fontos eszköze a jó példa. Közszereplők, politikusok elkötelezett befogadó, elfogadó, másságot tiszteletben tartó magatartással és kommunikációval komoly befolyást gyakorolnak a közbeszéd és a közgondolkodás alakulására, a társadalmi mentalitásra. Ezzel kapcsolatban további problémát okoz a Stratégia elnevezése, különösen a tervezet „romastratégiakénti” kommunikációja is, amely azt a téves képzetet keltve, hogy egy külön, „a romák” érdekét szolgáló intézkedéscsomagról van szó, tovább erősítve ezzel a romák „túltámogatásáról” szóló társadalmi mítoszt.

 

A fragmentált intézkedés-csomagok hibájából okulva előremutató lépés, hogy a tervezet összkormányzati prioritássá teszi a felzárkózás kérdését. Kérdéses azonban, hogy a növekedés-elvű felzárkózás-politika és az általános gazdaságpolitikai helyzet valamint az abból törvényszerűen következő nyílt vagy burkolt megszorító intézkedések hogyan egyeztethetőek össze. Jó példa erre a közfoglalkoztatási rendszer átalakítása, amely a hivatalomhoz érkező visszajelzések szerint „a munka világába való visszavezetés” helyett csak tovább nehezítette a létfenntartásért folytatott mindennapos küzdelmet, és a közvélemény szemében „kriminalizálta” a közfoglalkoztatásban részt vevőket azáltal, hogy a téma felelőse éppen a belügyi tárca lett. A téma összkormányzati prioritáskénti kezelését kérdésessé teszi az is, hogy az oktatás kulcsfontosságú területére vonatkozó jogszabály-tervezetek látszólag ugyan hangsúlyt fektetnek az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód érvényesítésére, valójában azonban a magyar oktatási rendszer szélsőségesen szelektív, szegregáló mechanizmusainak felerősítését célozzák.

 

Összességében elmondható, hogy a mainstream megközelítés valódi hatékonyságának kiaknázásához szükséges annak adatkezelési szempontból, valamint a társadalmi szemléletformálás terén való megerősítése. A tervezet alapos elemzéseket tartalmaz, és sok, önmagában jó célt rögzít. Ilyenek például a szociális bérlakás-állomány növelése, vagy a helyi szintű gyermekjóléti alapellátások megerősítése. Másutt, például a telepfelszámolás kapcsán nem világos, hogy miben mások a tervezett intézkedések, mint a korábbi elképzelések, programok. Az önmagukban jó célok azonban a megközelítésmód komplexitása ellenére sem állnak össze egységes egésszé, még kevésbé akkor, ha a roma közösségre várhatóan gyakorolt hatásukat nézzük. Sokszor nem világos a megvalósítás módja sem, így gyakorta úgy tűnik, mintha ez egy alapos, részletes háttér-anyag lenne egy, a későbbiekben készülő stratégiához. A tervezet szóhasználata igen hullámzó, egyes kifejezések használata (pl. „etnikumok”, „kulturális fölemelkedés”) a kulturális kompetencia hiányát tükrözi.

 

Annak érdekében, hogy a Stratégia ne jusson az elmúlt 15 év intézkedés-csomagjainak sorsára, szükség lenne arra, hogy a társadalom- és gazdaságtudományok képviselőivel közös munkában kerüljön sor a valóban koherens, egymással, és a társadalmi-gazdasági mutatókkal összhangban álló – akár célzott, akár mainstream – intézkedéscsomag kidolgozására. Intő példa e tekintetben a Roma Integráció Évtizede Program, amelyben a magyar stratégia kezdetben igen jó értékelést kapott, annak tényleges hatása tekintetében azonban a későbbiek folyamán Magyarország a leggyengébben teljesítő országok közé került független külső szakértők megítélése szerint.

 

 

Budapest, 2011.október 20.             

 

 

   Dr. Kállai Ernő



alsó szegély