Gondolatok a Cigányság Világnapja alkalmából
2010-03-19 |
    |
Március 19-e szimbolikus ünnep a roma közösségek életében. E napon a cigány közösség arra emlékezik, hogy a hagyomány szerint „egykoron ezen a napon indultak tovább a romák a téli szálláshelyükről vándorolni".
E nap azonban mára új jelentéstartalmat is kapott. Az 1990-es évek közepétől - a diszkrimináció és a megélhetés kényszere miatt - sok roma honfitársunk indult útnak addigi életét, összegyűjtött javait feladva a jobb élet reményében Nyugat-Európába és a tengerentúlra.
Napjainkban a gazdasági és társadalmi válság együttes hatásaként a szélsőséges, kirekesztő nézetek egyre erősödnek. A magyar közbeszédben az elmúlt húsz évben sem alakult ki egységes és erős konszenzus a kirekesztő, diszkriminatív megnyilvánulások ellen. A romák sérelmére elkövetett gyilkosságsorozat hatásaként, valamint a sajtóban, az interneten és ma már az utcákon is eluralkodó gyűlölethullám miatt a cigány közösség tagjai körében sokan érzik úgy: maguk és családjuk biztonságáért kell aggódniuk saját szülőföldjükön.
Közös felelősségünk, hogy aktívan, a mindennapokban is arról biztosítsuk a roma polgárokat, hogy március 19-e ma már csupán emléknap, egy régi hagyomány ünnepe, nem kell többé „vándorolniuk", menekülniük saját hazájukból.
E gondolatoknak fokozott aktualitást ad az tény is, hogy alig két nappal később március 21-én a Faji Megkülönböztetés Elleni Nemzetközi Küzdelem Napjáról emlékezünk meg, amely szintén arra figyelmeztet: mindannyiunk felelőssége, hogy az emberek egyenlő méltóságát soha többé, senki ne vonhassa kétségbe bőrszínük, származásuk alapján.
Bízom benne, hogy ennek az emléknapnak az üzenete eljut mindazokhoz, akik a hétköznapokon közönnyel figyelik az országban zajló kirekesztő folyamatokat.
Dr. Kállai Ernő
a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
lap tetejére
