A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGOK

ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA

1051 Budapest, Nádor utca 22.

Telefon: 475-7149

 

Ügyszám: 4248/2007.

Ügyintéző: dr. Magicz András

 

 

A kisebbségi választói jegyzék szabályainak módosításáról

 

 

A választások lebonyolításának alapvető feltétele, hogy a jogalkotó meghatározza a választójogosultak nyilvántartásának szabályait.

 

Az országgyűlési és a helyi önkormányzati képviselők választása során vezetett névjegyzék egy pusztán technikai jellegű nyilvántartás, amelynek alkalmazása lehetővé teszi, hogy csak az erre feljogosított személyi körhöz tartozók adhassák le szavazatukat, illetve indulhassanak jelöltként. Választójoga tehát annak is lehet, aki a nyilvántartás nem naprakész vezetése miatt nem szerepel a névjegyzékben, ám ekkor nem tud ezzel az alkotmányos jogával élni.

 

Ezzel szemben a kisebbségi önkormányzati választásokon vezetett jegyzék nem egyszerűen a regisztráció eszköze, hanem a fő biztosítéka annak, hogy a kisebbségi közösségek érvényesíteni tudják az Alkotmányban deklarált képviselethez fűződő jogukat. A jegyzékbe – legalábbis a jogalkotó eredeti szándéka szerint – csak az kerülhet be, aki megfelel a választójogosultakkal szemben támasztott egyéb követelményeknek, így valamely kisebbséghez tartozik, és ezt kinyilvánítja, magyar állampolgár, valamint az önkormányzati választásokon választójoga van. A jegyzékbe vétel ez esetben tehát nem csak a választók nyilvántartására szolgál, hanem ez az aktus keletkezteti a választójogot.

 

A jegyzék bevezetésével a jogalkotó azt kívánta biztosítani, hogy megszűnjék a választójogi visszaélés lehetősége, illetve a kisebbségi önkormányzatok tagjai az általuk képviselt kisebbségi közösségtől kapják meg a mandátumszerzéshez szükséges legitimációt.

 

Ezek az elvárások azonban a választási eljárásról szóló törvény hiányosságai miatt nem teljesültek. A jegyzékbe kerüléshez szükséges nyilatkozat valóságtartalmát a választási szervek nem ellenőrizhetik, és azt az érintett kisebbségi közösség sem vitathatja. A jegyzékbe vétellel szemben akkor sincs helye jogorvoslatnak, ha köztudomású, illetve nyilvánvaló, hogy az adott személy nem a valós identitásának megfelelő nyilatkozatot tett.

 

A 2006. évi választásokon számos olyan településen hoztak létre kisebbségi önkormányzatot, ahol nem élnek vagy csak nagyon kis létszámban vannak jelen az állítólagosan képviselni kívánt közösség tagjai. A 2001. évi népszámlálás adatai azt valószínűsítik, hogy a választások eredményeképpen megalakult 2045 települési kisebbségi önkormányzat legalább 6 %-át nem a kisebbségi közösségek hozták létre. A visszaélések tényleges arányát azonban becsülni sem lehet, mert a kisebbségi választói jegyzék adatainak zárt kezelése miatt még az érintett közösségek sem tudják, hogy ténylegesen kik vettek részt a választásokon.

A törvényi szabályozás módosításának sarokpontja, hogy meg lehet-e kérdőjelezni annak a személynek a kisebbségi identitását, aki a jegyzékbe vételét kéri.

 

Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az egyes személyeknek valamelyik nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásáról szóló döntése és ennek nyilvánosságra hozatala az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdése alapján védelmet élvező – az emberi méltóságból levezetett – önazonossághoz, önrendelkezéshez való jog körébe tartozik.

 

A 45/2005. (XII.14.) AB határozatban foglaltak szerint: „a nemzeti és etnikai kisebbségek számára az Alkotmány 68. §-ában meghatározott jogok azokat a személyeket illetik meg, akik valamelyik nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartoznak”. Az Alkotmánybíróság kimondta azt is: „a kisebbséghez tartozásról szóló valótlan nyilatkozat tömegméretekben történő megtétele zavarhatja a kisebbségi önkormányzatok létrehozását. Az ilyen gyakorlat kialakulásával szemben szükség lehet megfelelő jogszabályok kidolgozására”. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „a szabályok hiánya miatt a jogalkalmazásban valóban lehetnek problémák. A szabályozási hiány megszüntetése azonban maga után vonná a nyilatkozattevő személyek önrendelkezési és magántitok védelméhez való jogának korlátozását”. Miután az egyes személyek valamely nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozásról szóló döntése az önazonossághoz, önrendelkezéshez való jog körébe tartozik, „a korlátozás akkor fogadható el alkotmányosnak, ha kényszerítő okból és a legkisebb korlátozással, a legalkalmasabb eszköz használatával történik.” Az Alkotmánybíróság szerint „a nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok létrehozásának joga alapja lehet a kisebbséghez tartozás kinyilvánításával kapcsolatos önrendelkezési jog valamilyen korlátozásának”.

 

Mindebből levonható az a következtetés: alkotmányos keretek között, törvényben szabályozott eljárási rendben elutasítható a jegyzékbe vétel, ha az egyén nemzeti vagy etnikai kisebbségi közösségekhez tartozásról szóló nyilatkozata nem valós identitáson alapul, hanem a választási visszaélés szándékával történik.

 

Annak érdekében, hogy a kisebbségi választói jegyzék betölthesse garanciális szerepét, a törvényi szabályozás alábbi módosításait tartom szükségesnek:

 

1) A kisebbségi jegyzék összeállítását az érintett kisebbségi közösség által választott bizottság hatáskörébe kell utalni.

 

2) A választói jegyzékbe vétel nem történhet automatikusan, pusztán a kérelmező önkéntes nyilatkozata alapján. A kisebbségi közösséget – vagyis a nevében eljáró bizottságot – fel kell ruházni azzal a jogosultsággal, hogy megítélje: a kérelmező ténylegesen a tagjai közé tartozik-e.

 

3) A bizottság minél megalapozottabb döntése érdekében meg kell határozni a kisebbségi közösséghez tartozás objektív kritériumait, és a jegyzékbe vételi eljárás során ezeket kell alkalmazni.

 

4) A bizottság tagjaival szemben szigorú összeférhetetlenségi szabályokat kell felállítani. Ki kell zárni annak lehetőségét, hogy elfogultak legyen bármely jelölő szervezet vagy jelölt irányába, mert különben előfordulhat, hogy az ő érdekükben állítják össze a kisebbségi választók jegyzékét.

 

5) A kisebbségi választói jegyzékbe felvettek névsorát nyilvánosságra kell hozni. A kisebbségi választói jegyzék „titkossága” az egyén információs önrendelkezési jogának védelmére hivatkozással megakadályozza, hogy a közösségek fel tudjanak lépni az önkormányzáshoz, illetve az önazonossághoz való kollektív jogot sértő cselekményekkel szemben.

 

6) A jegyzékbe vétel ügyében hozott döntés kapcsán biztosítani kell a bírói jogorvoslat lehetőségét. A bíróság nem tudja megítélni, hogy az adott személy valóban a kisebbségi közösség tagja-e, ezért csak a bizottság döntéshozatali eljárásának jogszerűségét vizsgálná. A felülvizsgálat arra terjedne ki: a bizottság betartotta-e az eljárási szabályokat (például meghallgatta-e a kérelmezőt), valamint vizsgálta-e az objektív kritériumoknak való megfelelést, illetve figyelembe vette-e a kérelmező által hivatkozott bizonyítékokat (például nemzetiségi iskolában szerzett vagy nyelvtudást igazoló bizonyítvány, kisebbségi szervezetben való tagság igazolása).

 

Budapest, 2007. szeptember 28.

 

 

 

(Dr. Kállai Ernő)