A NEK-235/2010. számú panaszügy

oktatással kapcsolatos ügy

 

A panasz tárgya, az érintett kisebbségi közösség: 

A beadvány az óvodáztatási támogatás természetbeni nyújtásával kapcsolatos.

A panaszos egy olyan község szociális intézményének vezetője, ahol nagyobb számú cigány kisebbség él.

 

A panasz tartalma és a vizsgálat menete:

A beadványt tevő egy községi önkormányzat gyermekvédelmi ellátásokról szóló rendeletének az óvodáztatási támogatásra vonatkozó előírásait kifogásolta, mely szerint az önkormányzat az óvodáztatási támogatást első alkalommal természetben nyújtja valamennyi gyermeknek. A támogatás összegéből az óvónő a családgondozóval együtt vásárolja meg a gyermek részére szükséges ruhát, cipőt, egyéb felszerelést. A beadványt tevő szerint a rendelet előírásai kizárják az érintett családokat abból, hogy a támogatás felhasználásában aktívan részt vegyenek. Ezt a döntést diszkriminatívnak és megalázónak tartja, ugyanakkor nevelési szempontból is aggályosnak gondolja, mivel a kiskorúak nem fejezhetik ki véleményüket a közvetlenül őket érintő kérdésekben. Azt is kifogásolta, hogy az óvodáztatási támogatást megítélő jegyzői határozatok a szociális intézmény munkavállalóját kötelezik arra, hogy a családok helyett elvégezze a szükséges bevásárlást. Véleménye szerint a vonatkozó jogszabály közreműködési kötelezettséget ír elő, de a közreműködés nem jelentheti a jogosult helyett elvégzett bevásárlást. A beadvány szerint a kifogásolt 35 határozat halmozottan hátrányos helyzetű, többségében cigány származású gyermekek jogát sérti.

A panasz tisztázása érdekében az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény alapján vizsgálatot indítottunk. Ennek keretében megkerestük a Szociális és Munkaügyi Minisztériumot, a település polgármesterét, valamint a kistérségi társulás elnökét.

 

Megállapítások, intézkedések:

A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 20/C. § (4) bekezdése értelmében a helyi önkormányzat rendeletben előírhatja, hogy az első alkalommal folyósításra kerülő pénzbeli támogatás helyett a szülőnek gyermeke részére természetbeni támogatás nyújtható. A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet 68/H. §-a alapján a települési önkormányzat jegyzője az első alkalommal természetben nyújtandó óvodáztatási támogatást a gyermekjóléti szolgálat közreműködésével biztosítja. A természetben nyújtott óvodáztatási támogatás célja a gyermek rendszeres óvodába járásának segítése, formája különösen utcai ruha, utcai cipő, váltóruha, váltócipő, tisztasági csomag biztosítása. A személyes gondoskodást nyújtó gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmények, valamint személyek szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló 15/1998. (IV. 30.) NM rendelet 9/A. § (2) bekezdésének rendelkezése szerint, ha az első alkalommal járó óvodáztatási támogatást a helyi önkormányzat rendelete alapján természetben kell nyújtani, a gyermekjóléti szolgálat a gyermek óvodáztatással kapcsolatos szükségleteinek felmérésre érdekében felveszi a kapcsolatot a családdal és az óvodával, valamint segítséget nyújt a természetbeni juttatás biztosításában. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium által közzétett módszertani ajánlás szerint az óvodáztatási támogatással kapcsolatban a gyermekjóléti szolgálat feladata a vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapján alapvetően két területre tagolódik: egyrészt az e tárgyban kiadott helyi önkormányzati rendelet alkalmazásának elősegítése (felvállalva egyfajta közvetítő szerepet az önkormányzat, az óvodák és a családok közt), másrészt a támogatás természetbeni nyújtásának elősegítésére és az egyéni szükségletek koordinációjára. Mivel az ügyben bírósági eljárás volt folyamatban a jegyző óvodáztatási támogatást megállapító határozatának jogsértő voltát nem vizsgálhattuk. Az azonban a fentiek alapján megállapítható volt, hogy az önkormányzati rendelet megküldött szövege ellentmondott a magasabb szintű jogszabálynak, hiszen nem a gyermekjóléti szolgálatot jelölte meg közreműködőként, hanem konkrét személyt, a családgondozót vagy az óvónőt.

Az alkalmazott gyakorlatot diszkriminatívnak tartottuk, mivel a támogatottak körét nem tekintette képesnek arra, hogy a gyermekeiket érintő ügyekben felelős állampolgárként döntést hozzanak. A települési önkormányzat azon szándéka, hogy az óvodáztatási támogatás első alkalommal természetben biztosítsa, jogszerű és a gyermekek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve született meg. A kialakult helyzet tanúsága szerint azonban nem tudta betölteni a rendeltetését. Ennek következtében a rászorulók nem juthattak hozzá a támogatáshoz.

A fentiekre figyelemmel, a gyermek mindenek felett álló érdeke, a jogbiztonsághoz és a szociális biztonsághoz fűződő alapjog védelme érdekében kezdeményezéssel fordultunk a település képviselő-testületéhez, hogy tekintse át a gyermekvédelmi ellátásokról szóló rendeletét, és úgy módosítsa annak óvodáztatási támogatásra vonatkozó szabályait, hogy azok megfeleljenek a magasabb szintű jogszabályoknak, valamint a szociális intézmény és az óvoda bevonásával dolgozzon ki az óvodáztatási támogatás természetbeni nyújtásával kapcsolatban egy olyan eljárási rendet, mely lehetővé teszi, hogy a rászorulók is bevonásra kerüljenek az árucikkek kiválasztásába, és ne csupán passzív alanyai legyenek annak.

A kezdeményezéseket a polgármester elfogadta, a megküldött válaszlevél szerint a körjegyzőség három települése módosította a vonatkozó rendeleteit.