Közfoglalkoztatási diszkriminációval kapcsolatos probléma, a cigány kisebbség érintett az ügyben.

Két beadványtevő panasszal fordult hozzánk, melyben eljárásunkat kezdeményezték a közcélú munkavégzésükkel kapcsolatos feltételezett visszásságokkal kapcsolatban. Véleményük szerint a munkáltató önkormányzat cigány származásuk miatt hátrányosan megkülönböztette őket munkaviszonyuk megszüntetése során. A beadványozók később panasz-kiegészítést nyújtottak be, amelyben valószínűsítették, hogy ügyükben megtorlás történt. A beadványok alapján az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény (továbbiakban: Obtv.) 17. § (1) bekezdése alapján vizsgálatot indítottunk. Megkerestük a város jegyzőjét, tájékoztatását kértük és megvizsgáltuk, hogy történt-e közvetlen hátrányos megkülönböztetés, vagy megtorlás az ügyben. Eljárásunk során a panaszban említett, a munkavégzésre irányuló, illetve a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos jogviszonyokat tekintettük át a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Szoctv.), a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt.), valamint az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ebktv.) alapján.

A rendelkezésre álló adatok alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy a panaszosok azon feltételezése, mely szerint őket munkaviszonyuk megszüntetése során közvetlen hátrányos megkülönböztetés érte, nem bizonyult megalapozottnak. Emellett, tekintettel arra, hogy a város jegyzője 2009. szeptember végén értesült először arról, hogy az ügyben panaszbeadvány érkezett hozzánk, mely alapján eljárást indítottunk, a megtorlás gyanúja kapcsán hivatkozott, sérelmezett intézkedését pedig ezt megelőzően tette, az e vonatkozásban rendelkezésre álló adatok alapján arra a megállapításra jutottunk, hogy az ügyben nem történt megtorlás.

Felhívtuk ugyanakkor jegyző úr figyelmét arra, hogy az önkormányzat eljárása az ügyben több ponton is jogszabályt sértett. A panaszosok által sérelmezett intézkedésével a jegyző a beadványtevők aktív korúak ellátására – illetve rendelkezésre állási támogatásra – való jogosultságát visszamenőlegesen megszüntette, arra hivatkozva, hogy súlyosan megszegték az együttműködési kötelezettségüket. Az okiratokban többek között az Szoctv. 37/F § (1) ba) pontját jelölték meg, mint a döntésre felhatalmazó jogszabályhelyet. Az említett pont szerint meg kell szüntetni az aktív korúak ellátására való jogosultságát annak, aki a felajánlott és megfelelő munkalehetőséget nem fogadja el, vagy közfoglalkoztatásra irányuló jogviszonyát jogellenesen megszünteti, továbbá akinek a közfoglalkoztatásra irányuló jogviszonyát a munkáltató rendkívüli felmondással szüntette meg. Tekintettel azonban arra, hogy eredetileg – bár a jegyző megfogalmazása szerint pusztán jóindulatból, de – közös megegyezéssel bontották fel az önkormányzat és a panaszosok között fennálló szerződést, az önkormányzat nem alkalmazhatta volna ezt a rendelkezést. A jegyző tehát annak ellenére szüntette meg a panaszosok aktív korúak ellátására való jogosultságát, hogy annak jogszabályi feltételei fennálltak volna. A hibát felismerve később, a korábbi közös megegyezéses szerződésbontást adminisztratív hibára hivatkozva, visszamenőlegesen egyoldalúan rendkívüli felmondással való megszüntetésre módosította. Döntése alapjául az Szoctv. 37/B § (1) ba) pontját és a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 114. § (1) bekezdését jelölte meg. Az utóbb hivatkozott jogszabályhely szerint, ha valamely hatóság megállapítja, hogy a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság, a felügyeleti szerv vagy a közigazgatási ügyekben eljáró bíróság által el nem bírált döntése jogszabályt sért, a döntését módosítja vagy visszavonja. A közcélú munka munkaviszonynak minősül, tehát a munkaidő, a munkaszerződések, a munkaviszony megszűnése, megszüntetése, és a megfelelő munkafeltételek biztosítása tekintetében is az Mt. rendelkezései szerint kell eljárni. Ennek alapján az önkormányzat korábbi döntése, amely szerint közös megegyezéssel szüntette meg a panaszosok munkaviszonyát, nem sértett jogszabályt. A törvény ugyanis csupán lehetőséget biztosít arra a munkáltatónak, hogy a megfelelő feltételek fennállása esetén rendkívüli felmondással szüntessen meg valamely munkaviszonyt, nem pedig kötelezi erre, vagyis a munkáltató szabadon dönthet a közös megegyezéssel történő megszüntetés mellett is. A fentiek alapján az önkormányzatnak nem volt jogszabály által biztosított lehetősége a korábbi – nem jogszabálysértő – döntésének utólagos módosítására, tekintettel arra is, hogy azt, mint az Mt. hatálya alá tartozó munkáltató, nem pedig a Ket. alapján eljáró hatóság tette meg. Az Szoctv. fentiekben már hivatkozott 37/F. § (1) bekezdésének ba) pontjára is figyelemmel és tekintettel arra, hogy az önkormányzat közös megegyezéssel szüntette meg a munkaviszonyt, utólag pedig ezt a döntését jogszerűen nem változtathatta meg, az Szoctv. említett szakasza a panaszosok esetében nem alkalmazható.

Tekintettel arra, hogy az önkormányzat anélkül szüntette meg a panaszosok aktív korúak ellátására való jogosultságát, hogy annak jogszabályi feltételei fennálltak volna, az Obtv. 21. § (1) bekezdése alapján kezdeményeztük, hogy a jegyző a rendelkezésre állási támogatásra való jogosultság megszüntetéséről határozó, jogszabálysértő döntését a Ket. 114. § (1) bekezdése alapján vizsgálja felül és módosítsa. Ennek megfelelően állapítsa meg a panaszosok részére az aktív korúak ellátására való jogosultságot, fizesse meg részükre a 2009. augusztus 14. napjától őket megillető rendelkezésre állási támogatást és a továbbiakban az aktív korúak ellátására való jogosultként kezelje őket eljárásaiban. A panaszosokat egyidejűleg tájékoztattuk a fentiekben foglalt megállapításainkról, kezdeményezéseinkről, valamint a jogorvoslati lehetőségeikről. A jegyző a kezdeményezéseinket elfogadta és megtette a szükséges intézkedéseket.