Kisebbségi név használatával kapcsolatos panasz, az örmény kisebbség érintett az ügyben.

Beadvánnyal fordult hozzánk egy örmény nemzetiségű magyar állampolgár, akit magyar néven anyakönyveztek, ám nemrég úgy döntött, szeretné, ha személyazonosító igazolványában örmény neve is feltüntetésre kerülne. Ennek előmozdítása érdekében felkeresett egy anyakönyvi hivatalt, ahol azonban – véleménye szerint – nem kapott megfelelő információkat arra nézve, hogy ügyében milyen lehetőségek közül választhat, ezért hozzánk fordult és tájékoztatásunkat kérte a fentiekkel kapcsolatban.

A névhasználati jog gyakorlása vonatkozásában az alábbiakról tájékoztattuk a beadványtevőt. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény értelmében a kisebbséghez tartozó személynek joga van saját és gyermeke utónevének szabad megválasztásához, családi és utónevének anyanyelve szabályai szerinti anyakönyveztetéséhez és annak - jogszabályban meghatározott keretek között - hivatalos okmányokban való feltüntetéséhez. A nem latin írásmóddal történő bejegyzés esetén kötelező a fonetikus, latin betűs írásmód egyidejű alkalmazása is. Kérésre az anyakönyvezés és az egyéb hivatalos okmányok kiállítása – a fentiekben meghatározottak szerint - kétnyelvű is lehet. Az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szóló 1982. évi 17. törvényerejű rendelet a magyarországi nemzeti kisebbséghez tartozó személyek névhasználata tekintetében az alábbiak szerint rendelkezik: kérhetik saját utónevüknek a megfelelő nemzetiségi utónévre történő javítását, továbbá joguk van családi és utónevüknek anyanyelvük szabályai szerinti anyakönyvezéséhez. Az érintett kérésére a név anyakönyvezése két nyelven történik. A vonatkozó jogszabályi rendelkezések nem egyértelműek, amire már többször is felhívtuk a jogalkotó figyelmét és javasoltuk módosításukat. Erre azonban sajnálatos módon mindeddig nem került sor, így csupán arra volt lehetőségünk, hogy tájékoztassuk a panaszost, tudomásunk szerint milyen gyakorlatot követnek az illetékes hatóságok – általában – a beadványában foglaltakhoz hasonló ügyek kapcsán.

Alapvetően elsőként az anyakönyvben szükséges rendezni a névhasználat kérdését és csak ezt követően kerülhet sor a személyazonosító igazolvány adatainak megváltoztatására. A legáltalánosabban elfogadott értelmezés szerint két lehetőség áll az előtt, akit magyar néven anyakönyveztek, nemzetiségi nyelvének írásmódja nem latin betűs és hivatalos okmányaiban szeretné feltüntetni nemzetiségi nevét: Kérheti egyrészt magyar neve mellett annak nemzetiségi nyelven is történő feltüntetését. Ez azonban csupán annyit jelent, hogy a magyar név pontos mása nemzetiségi betűkkel szerepel majd az anyakönyvben. A másik lehetőség, hogy a magyarul anyakönyvezett neve kijavítását kéri a nemzetiségi nevére az anyakönyvben. Ekkor azonban kizárólag nemzetiségi neve kerül az okmányba, magyar neve nem és ez utóbbit ettől kezdve nem használhatja. Nemzetiségi neve ez esetben alapvetően latin betűkkel szerepel az okmányban, ám – a fentiekhez hasonlóan – ennek is kérheti a nemzetiségi nyelv betűivel való feltüntetését is.

Arra vonatkozóan, hogy a személyi igazolványban milyen név szerepelhet, a fentieket is figyelembe véve az alábbi szabályozás az irányadó. A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény értelmében a személyazonosító igazolvány a polgár írásbeli nyilatkozata, valamint az anyakönyv és a személyiadat- és lakcímnyilvántartás alapján kiállított olyan hatósági igazolvány, mely a polgár személyazonosságát és az e törvényben meghatározott adatait közhitelűen igazolja. A személyazonosító igazolvány kiadásáról és nyilvántartásáról szóló 168/1999. (XI. 24.) Korm. rendelet szerint pedig a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó polgár családi és utónevét a személyazonosító igazolványba az anyakönyvi okiratban feltüntetett mindkét nyelven be kell jegyezni.

A nemzetiségi névnek a személyi igazolványban való feltüntetésére tehát alapvetően akkor van jogszerű lehetőség, ha az az alapul szolgáló anyakönyvben is szerepel. Amennyiben az anyakönyvben a korábbi magyar nevet kijavították a nemzetiségi névre, az ezt tanúsító anyakönyvi kivonat alapján a személyi igazolványban is ez szerepel majd. Ha pedig az anyakönyvben nemzetiségi betűkkel is feltüntetésre került a név, akkor ahhoz, hogy ez is rajta legyen a személyi igazolványon, az anyakönyvi hivataltól egy erre vonatkozó ún. nemzetiségi kivonatot kell kérni, amit az igazolvány kiállítási eljárás során be kell mutatni a hatóságnak. Az, hogy a nemzeti betűkkel írt név milyen – nyomtatott vagy kézzel írott – formában szerepel majd az igazolványon, olyan gyakorlati kérdés, melyre a vonatkozó jogszabályokból nem következik egyértelmű válasz, azt a konkrét igazolványt kiállító hatóság gyakorlata határozza meg.

Hangsúlyoztuk, hogy a fentiekben csupán a jogszabályok legáltalánosabban elfogadott értelmezéséről tájékoztattuk a beadványtevőt és így előfordulhat, hogy egyes hatóságok mindezektől eltérő gyakorlatot folytatnak és ennek keretében akár lehetőséget biztosíthatnak a nemzetiségi név (aláírás) személyazonosító igazolványban való feltüntetésére anyakönyvi eljárás nélkül is.